Kerékpáros Székelyudvarhely_4 - Funkcionalitás

A kerékpáros stratégiák általános átfogó célja az, hogy minél több ember szálljon kerékpárra. Ennek megfelelően, a kerékpáros infrastrukturának funkcionálitás szempontjából a következő alapvető kritériumoknak kell megfelelnie:

• Összefüggőség
• Közvetlen vonalvezetés
• Biztonság

Összefüggőség

A legalapvetőbb követelmény a hálózattal szemben az összefüggőség. Ez azt jelenti, hogy minden úticél biztonságosan és akadálymentesen elérhető kerékpárral közlekedve. Összefüggőség megléte nélkül nem is beszélhetünk hálózatról, csak egymástól elkülönülő, akadályokkal elválasztott kerékpárforgalmi létesítmények halmazáról. Minél több az egymáshoz kapcsolódó út, annál jobb a hálózat. A kerékpárral közlekedők számára az összefüggőség létfontosságú, hiszen ez határozza meg azt, hogy hányféle célt tudnak elérni hányféle útvonalon.

Ennek eléréséhez fontos beazonosítani a városban a főbb célpontokat és azt, hogy honnan várható jelentősebb kiinduló kerékpáros forgalom. Az ezek közötti kapcsolatokat feltérképezve megkapjuk a főbb útvonalak képét. Emellett az összefüggőség szempontjából fontos még az intermodális kapcsolatok megléte, ezek közül is kiemelten a kapcsolódás a közösségi közlekedéshez (pl. vasútállomás, buszpályaudvar megközelíthetősége, azok területének akadálymentessége).

Közvetlen vonalvezetés

A hálózat közvetlensége adott kiindulási és érkezési pont közötti távolsággal és/vagy e távolság megtételéhez szükséges idővel jellemezhető.

Egy-egy hálózati elemek vonalvezetésének közvetlensége a legegyszerűbben úgy határozható meg, hogy A és B pont közti legrövidebb távolsághoz, azaz az egyenes vonalhoz képest mennyi kitérőre van szükség. Az ilyen kitérők nem csak az utazásra fordított időt növelik meg, hanem plusz erőfeszítést igényelnek a kerékpárostól, aki emiatt lehet, hogy inkább nem is száll kerékpárra. Az időbeli közvetlenség a forgalom haladásával jellemezhető. Minél kevesebbszer kell a kerékpárosnak útja során megállnia, annál közvetlenebb a kapcsolat a két pont között. A megállás és újraindulás biciklis szempontból energiaigényes, így az időveszteség mellett plusz fizikai megterhelést is jelent. Jó mérőszám erre azon kereszteződések kilométerenkénti száma az útvonalon, ahol haladása során a biciklisnek nincs elsőbbsége. Fő kerékpáros útvonalak esetében ez a szám nulla kellene legyen, de legalábbis ahhoz olyan közeli, amennyire csak lehetséges. Hasonlóan jó indikátor a megállások gyakorisága. Hollandiában egy felmérés  pl. 0,40 és 1,56 megállás/kilométer közötti értékeket mutatott.

Biztonság

A hálózat biztonságának tervezése során nagyon sok szempontot kell figyelembe vennünk.

A különböző úthasználó csoportokat szükség esetén különítsük el egymástól. Amikor a sebességkülönbség jelentős (és nincsen lehetőség ennek csökkentésére), akkor a motorizált közlekedést térben szükséges lehet elválasztani a kerékpáros közlekedéstől. Alapszabályként elmondható, hogy az 50 km/h-nál nagyobb sebességű autóforgalomnál ez már mindenképpen szükséges.

A balesetveszélyes pontokon/szakaszokon vezessünk be sebességkorlátozást. Amennyiben valamilyen okból nem oldható meg a térbeli elhatárolás, szükséges csökkenteni az autóforgalom és a kerékpárral közlekedők közötti sebességkülönbséget. Ebben az esetben természetesen a kerékpárral közlekedők sebessége a viszonyítási pont. Vegyes közlekedés esetén a javasolt maximum sebesség 50 km/h, de a 30 km/h sokkal előnyösebb megoldás, mivel minél kisebb a sebességkülönbség, baleset esetén annál enyhébb a sérülések súlyossága.