A világ népességének zöme városlakó. A
városok rohamosan nőnek. Ma már a városokkal szemben támasztott általános és
sürgető követelmény, hogy élők, biztonságosak, fenntarthatóak és egészségesek
legyenek. E négy fő célkitűzés eléréséhez döntő módon hozzájárulhat, ha nagyobb
figyelmet kapnak a gyalogosok és a kerékpárosok, illete általában a városi
élet.
A célok megvalósítása elképzelhetetlen olyan egységes várospolitikai intézkedések
nélkül, amelyek arra sarkallják az embereket, hogy a mindennapi közlekedés
során minél nagyobb távolságokat tegyenek meg gyalogosan vagy kerékpárral.
Az
elmúlt száz év autóforgalma bizonyítja, hogy minél több utat építünk, annál nagyobb lessz a forgalom. A 20 sz. városaiban az ugrásszerűen növekvő autóforgalmat kezelő erőfeszítések
egyszerűen elárasztották a városok tereit a közlekedésben részt vevő és parkoló
járművekkel. Minden városban éppen akkora lett a forgalom, amekkorának hely
jutott benne. De a közlekedési problémák egyetlen esetben sem orvosolhatók új
utak és parkolók építésével, hiszen ezek csak még nagyobb forgalmat és újabb
torlódásokat eredményeznek.
Az autóforgalom nagysága a rendelkezésre álló
úthálózat függvényében csaknem mindenütt többé-kevésbé esetlegesen alakul ki.
Az ember általában könnyen hajlik rá, hogy autóba üljön. Így, ha új utakat
építünk, azzal még inkább autóvásárlásra és vezetésre ösztönözzük az embereket.
Koppenhága példájából levont tanulság
egyértelmű: ha az autók helyét átadjuk az embereknek, megélénkül a
gyalogosforgalom és a városi élet. A gyaloglás sokkal több puszta sétánál!
Ahogyan a több út nagyobb autóforgalmat jelent, ha jobb feltételeket teremtünk
a kerékpárosok számára, többen pattannak nyeregbe, de azzal, hogy kedvező feltételeket
biztosítunk a gyalogosok számára, nemcsak a gyalogos közlekedést serkentjük,
hanem a városi életet is.
No comments:
Post a Comment